2020.07.09.

04:40 Elindultunk Palermo felé, kezd világosodni, teljes szélcsend, kisimult a tenger.

07:34 Delfinek játszanak a hajó orrával! Olyanok időnként, mint egy szinkronúszó csapat, teljesen egyszerre mozognak! A tenger alatt is tisztán kirajzolódnak a tükörsima vízben. Élmény! Közönséges delfin, nem palackorrú, amit az Adrián szoktunk látni. Kati lányom alaposan megfigyeli őket, a csíkokat a szemüktől indulva, ami más-más mintázatot ad nekik, és magyarázza nekem, hogy így lehet őket megkülönböztetni, aztán izgatottan odasúgja, hogy ezt nem illik… Mama az egyik pisilt, meg kakilt is azt hiszem! Láttam a könyvemben, hogy így csinálják.

Vitorlázunk 5-6 csomós szélben… este 6 körül érkezünk Palermoba. Nekem mindig izgalmas élmény egy új helyre megérkezni. Az ismeretlen látvány, ami fogad, hogy újra szilárd talaj lesz a lábunk alatt, be lehet szerezni, amire szükség van, el tudunk intézni dolgokat, új helyeket ismerhetünk meg… eddig még mindig örömmel töltött el.

Magas a partvonal a sziget keleti felén, amit először meglátunk, aztán a szépen felsorakozó települések látszódnak a fehér házakkal. Lassan szemtől szembe kerülünk Palermoval. A sok toronyház jelzi a nagyvárost, aztán ahogy közelebb érünk, kirajzolódnak a belváros gyönyörű épületei, tornyai. A hullámtörő mögött hatalmas “ipari” hajók állnak bent. Távolabb több nagy komp is horgonyoz, szerencsére egyik sem most indul. Behúzzuk a vitorlákat, és bemotorozunk kerülgetve a rengeteg kajakost, akik úgy látszik itt tartanak edzést. Nem szívesen borulnék itt a vízbe. Mióta befordultunk a hullámtörőnél, sárgás, barnás a tenger alattunk.

Silimar Marinában vagyunk, ez két mólót jelent, hasonlóan, mint Lipariban, vagy máshol Olaszországban, itt is néhány móló van egy tulajdonos birtokában. A város szívében vagyunk gyakorlatilag, a kikötő beljebb van a gigantikus hajóktól távol. Nagyon nagyon meleg van.

Este bementünk sétálni a városba. Kissé kaotikusnak tűnt: gyönyörű épületek mellett mentünk el, néha elkanyarodtunk és egészen szegény, lepusztult, mocskos részekben jártunk. Aztán visszakanyarodtunk a turistáknak szánt útvonalra, mert már besötétedett, és nem volt túl bizalomgerjesztő környék. Az utcák zsúfoltak voltak, ami nem csoda, annyi történelmi látnivaló van itt, és szemmel láthatóan keveredik a szegénység és a gazdagság. Itt egyes éttermek teraszai zsúfolásig megteltek, és az asztalok között félmeztelen kisgyerekkel koldult egy családfő (az anya és a babakocsis másik gyerek távolabb álltak és várták őket).

Elindultunk vissza a kikötőbe, és egyszer csak egy kis térre értünk, ahol rengeteg kis utcai ételárus volt. Nagy hangzavar, füst, sült hús, és fűszerek illata szállt a levegőben. Az étkezdék, tulajdonosai hangosan kínálgatták a portékájukat, minket is megszólítottak az első helyen angolul, a következőnél olaszul, végül az utolsónál franciául hívtak vacsorázni. Az emberek állva, ülve, sétálva ették, itták a megvásárolt ételeket, szólt a zene. Különleges hangulata volt a térnek és a környező utcáknak, ahol hosszan folytatódtak még az utcai kifőzdék. Később olvastam, hogy szervezett street food túrákra is be lehet fizetni, valaki kifejezetten ezért utazik ide. Mindent összevetve lenyűgöző hangulata volt a városnak.

Másnap délelőtt jött a búvár és megtisztította a hajó alját. Két és fél órát dolgozott, de meg is lett az eredménye! Aztán megérkezett a vitorlavarró szakember, aki délutánra ígérte, hogy visszaszól, kapott-e megfelelő színű anyagot a javításhoz… sajnos az egész városban nem volt, így eloldottuk a köteleinket, és elbúcsúztunk Palermótól.

Nem sokáig hajóztunk nyugat felé, ahol Mondello hatalmas öbölben lehorgonyoztunk éjszakára. Egy gyönyörűen kivilágított 100 éves étterem nézett velünk szembe, ami történetesen a vízre épült. Jó hangulatú nyáreste volt a parton és a környező hajókon. Mi nyugovóra tértünk, és másnap reggel 6 óra tájban tovább indultunk Szardínia felé.