Ez itt Pag mellett egy igen kedves öböl, melynek végén csodálatos, sekély homokos part nyúlik a tengerbe. A hegyekből gyakran lezúduló kellemetlen szél, a bora miatt ritkán járnak erre hajósok, alig találkoztunk más hajókkal. Most egész szelíd időt jósoltak, úgyhogy ellátogattunk ide és egy éjszakát itt töltöttünk. Naplemente után halászok jöttek és kivetették a hálókat, szákjaikat.

A part változatos, a szél miatt igen kopár, sziklás, az öböl végén agyagos, vöröses földtömeg virít zöld náddal a háttérben, aztán átvált szelíd barnás homokba. Fehér kócsagok, birkák nyomai, szőrcsomók és ürülékek. Rengetegféle kagyló és csigaház a parton. Távolabb kis halászkunyhók, egy-két autó és halászok itt-ott.

Nagyon finom a homokban sétálni mezítláb! Ha süt a nap, nagyon éget már, de egy kis felhő is elég, és már szinte fázunk. Június elseje, pünkösd van. A gyerekek térdig gázolnak a tengerben és beássák a lábukat a homokba. Kagylóhéjakat gyűjtenek, és figyelik a kis halakat, amik a homokban bújócskáznak. Ha lehetne maradnának még sokáig, de erősödig a szél. Visszamegyünk a hajóra, és felszedjük a horgonyt.

A szél igencsak felkorbácsolta a hullámokat odakint, és szembe kell haladjunk velük, nem igazán kellemes, de sikerül megtalálni a legjobb vitorlabeállítást és lassan átérünk Molatra.