Ez a kis sziget St. Martin-tól északkeletre, 3 km-re található. Nekünk a kikapcsolódást jelentette a munkás mindennapokból, amikor egy hétvégén először fel tudtunk hajózni Marigot-ból. Azóta többször is jártunk itt és mindig más oldaláról ismertük meg a szigetet. Egyik alkalommal, amikor kirándultunk, egy kidíszített hajóroncsot és óriási korall tömböket láttunk a sziget déli oldalán, később kecskékkel is találkoztunk.
Kicsit utána olvasva kiderült, hogy a ma lakatlan sziget nem is olyan régen – az 1900-as évek elején – még egészen máshogy festett. Volt idő, amikor egy holland gazda tulajdonában volt, aki gyapotot termesztett. Akkoriban 150-en lakták a szigetet és főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Birkát tenyésztettek, sajtot és vajat készítettek. Ezeket a termékeket aztán a térségben található szigeteken adták el.

1949-ben már egy francia tulajdonában volt, aki 500 méteres leszállópályát építtetett a szigetre. A hidroplánok és kisrepülőgépek a környékbeli szigetekkel való összeköttetést szolgálták. De pár év után bezárták, mert több sajnálatos baleset is történt a repülőtéren. Ezután a sziget elnéptelenedett és a természet (hurrikánok, buja növényzet, madarak) vette birtokába.

Később a turisták és a hétvégén kikapcsolódásra vágyó környékbeliek kedvelt helye lett. A gyönyörű kék lagúnában bójákat telepítettek; a tengerifűben, mint sok más helyen, itt is tilos horgonyozni. A víz alatti élővilág gyönyörű, a parton padok, asztalok és tűzrakó hely várja a magántulajdonban lévő sziget látogatóit. A bokrokon, fákon feliratok hívják fel a figyelmet a természet megóvására és tiszteletben tartására. Az iszapfürdők és a strandok vonzzák ide leginkább a látogatókat. Tintamarre ma St. Martin Természedvédelmi Területének része.

Nagy álmunk volt, hogy természetes környezetben együtt ússzunk teknősökkel. Ez itt valóra vált, sőt a teknősök után ráják is felbukkantak a tenger alját pásztázva. A hajó alatt pedig rendszeresen színes halak úszkálnak. Kint a parton szebbnél szebb vízi madarakat és gyíkféléket figyeltünk meg, lábnyomokat azonosítottunk a homokban… Egyik este halat sütöttünk a parton lengyel hajós barátainkkal Bartekkel és Aniaval. Közben a tűz körül vidáman játszottak a gyerekek, amíg mi szülők beszélgettünk. Egész korán, fél hét körül lement a nap és felragyogtak a csillagok az égbolton felettünk.