napló részletek folytatása:

december 6. Szent Miklós napja. (nyolcadik nap)
Arra ébredtem reggel hét körül, hogy a gyerekek mutatják a lépcső tetején, mit
hozott nekik a Mikulás!
Mindenki nagyon boldog volt, hogy kapott valami finomságot, pláne, hogy már
elfogyott az összes csokoládénk. Hosszadalmas reggeli vette kezdetét; szarvasagancsos
hajpántok a lányok hajában.
Kezd karácsonyi díszbe öltözni a hajó is…
Finom rántott mahi-mahit ebédeltünk rizzsel. Déli megbeszélés. Minden délben
összegyűlik a legénység és a kapitány ismerteti a legfontosabb tudnivalókat: pl.  hol tartunk, mik a tervek; lehet kérdezni a kapitánytól, és ilyenkor történik az óra átállítás
is, ha szükséges az időzónák átlépése miatt.

Éjfélkor leszünk félúton; átlagosan napi 140 tengeri mérföldet teszünk meg.
Közben körvonalazódik a karib-tengeri és a csendes-óceáni hajózás terve is!
Izgalmas lesz!
Esik az eső, befelhősödött…
Este hét körül már látszott előttünk három helyen az eső, és pont szemben a
legszélesebb sávban vihar volt sok esővel, 35-40 csomós széllel. Nem tudtuk elkerülni. Mire elértük, már nagyjából felkészültünk…
Három órán át tartott, nem volt egyszerű. Szerencsére a sötétben a
hullámokat nem láttuk, fogalmam sincs, mekkorák voltak, de erősen kellett kapaszkodni. Aztán egy kis szünet következett: lement húsz csomó alá a szél…  már kezdünk megnyugodni, hogy túl vagyunk rajta, amikor fél óra múlva jött a második felvonás: újabb két-három órás vihar. A gyerekek
nagyon jól viselték, még a mentőmellényben alvást is.

Amint megláttuk a vihart, rájöttünk, miért fordult pár órával korábban két ARC-s hajó délnek
(velünk egy vonalban haladtak, csak északabbra), őket is elkapta ez a vihar.

Éjfél van, most megyek aludni, végre le lehet venni a viharruhát. Katikát lefektettem
az ágyába, ő a szalonban aludt el. Boróról levettem a mentőmellényt az ágyában, hogy kényelmesebben alhasson tovább. Lecsendesedett az idő. Még készítettem
pár szendvicset, mert nem tudtunk vacsorázni. Noémie felváltott éjfél előtt
kicsivel. A lányok kabinjában sok a víz, valahol befolyt.

Még 1-2 órát pihenhetek, aztán cserélünk megint. Domi szegény teljesen
kimerült, nagyon kellett koncentrálnia, de ügyesen vezette a hajót a viharban! Nekem időnként kopogtat egy erős fejfájás, de aztán visszahúzódik. Alvás idő!
04:40 Egy órája váltottam Noémit. Kicseréltük a vitorlákat (kitámasztó rúddal a
staysail és az orrvitorla van kint, középen a fővitorla egyharmada. 12 csomó a szél, amely 4.7
csomós sebességgel hajt minket. Kétszer volt hal, de mind kétszer elúszott, a
csali megmaradt.
Közben teljesen kitisztult az ég, tele csillaggal, a Hold is kidugta fél képét.

Reggel fogtunk egy halat tüskékkel a hátán, szerintem mérgező
lehetett…csalival együtt levágtam végül, olyan kemény volt az egész hal, hogy
fel sem tudtam vágni.

december 7. hétfő

Szép tiszta napos idő, trópusi hőséggel és 3-6 csomós szélcsenddel.
Nagy csapás: tegnap megsérült az IridiumGo a vihar alatt. Így se telefonálni,
se időjárás előrejelzést nézni nem tudunk, és nem mellesleg Domi sem tud olyan
hatékonyan dolgozni, mintha működne. Egész nap próbálta megszerelni, de az alaplap és a modem is sérült valószínűleg.

Kiszedtük a tengervíz nagy részét a fenékből. Próbáltam kideríteni, honnan
folyhatott be, de egyelőre nem tudom. Elképesztő csillagos az ég, a holdfény sem zavar, mert nincs még.
Tőlünk jobbra a távolban néha villámlik. Viszonylag kis hullámok vannak.

04:27 Most cseréltünk Domival. Erősen villámlott
mellettünk, sikerült elkerülni. A sütőbe és mikróba tettük a laptopot,
tabletet, telefont, meg a hordozható VHF rádiót. Nem ért el hozzánk a vihar.
Domi még délelőtt megkérte Alexet, (seathelittlethings), akit még La Lineából;
Gibraltárból ismerünk, (és ő is ilyet használ), hogy a kis Garmin Inreach-en
állítsa át az előfizetésünket másik díjcsomagba. Kedvesen segített, és később
is az út során, ha kértük, küldte a ránk vonatkozó időjárás előrejelzést.

december 8.

Alex (seethelittlethings) elküldte Dominak az időjárás előre jelzést: 2 nap
szélcsend, hétvégén normál szél várható. Vihar, hurrikán, ciklon nem várható. Stabil
időjárás. Helyi zivatarok lehetnek persze.

Gyönyörű napfelkelte, közös kávézás, reggeli Domival kettesben, a háttérben
repülőhalak.
Most alszom másfél órát, aztán ebéd és déli megbeszélés.

Noémie és Domi most húzzák fel a gyenge szeles vitorlát (Codezerot). Mikor
elkezdték még kilenc csomós szél fújt, elképesztő meleg van… Elállt a szél, le kell szedni a vitorlát…
Ma rengeteg napenergiánk volt és vizünk, úgyhogy mosás napot tartottunk.
Csodálatos dolog történt, a radar bekapcsolt, egész hosszú időre, és pont
akkor, amikor 60 csomós sebességgel jött mögöttünk egy zivatar, két perc múlva
utolért volna, de így ki tudtunk térni előle, mert láttuk a radaron, merre
halad.

Katival picit tanultam, és cukrászdásat is játszottunk (süteményeket készítettünk mindenféle izgalmas dologból: fakocka, papírgalacsin, gyöngyök…).
Ebéd: zöldség krémleves, kuszkusz és sült csirkemell, citromos vajmártással.
Délután banános muffint sütöttem. Meggyújtottuk második adventi gyertyát a lányokkal és énekeltünk. (Vasárnap a vihar miatt, tegnap nem tudom miért, de elmaradt.)
Aludni nem tudtam napközben. Most megyek. Amikor felébredtem sötét volt, olyan
mélyen aludtam, hogy nem akartam elhinni, csak 9 óra felé jár az idő. A
gyerekek Domival a hajó tetején ültek, és nézték a csillagokat, meg énekeltek.
Boró most látott először hullócsillagot, kettőt is!

A radar megint nem működik. Este már nem tudtam aludni, jöttek-mentek a
trópusi viharok körülöttünk. Egy rövid időre bekapcsolt a radar, láthattuk, mi
a helyzet, azóta nincs kép.
Az elektronikai eszközök zöme a sütőben van, mert sokat villámlott…

Nemrég múlt éjfél. Leírhatatlan, milyen gyönyörű a csillagos égbolt az óceán
közepén; persze nyugodt időben. Nemrég kelt fel a Hold .

december 9.

Meleg, nyugodt délelőtt volt – a viharok szempontjából. Percenként változtak
körülöttünk a felhők, újak születtek a semmiből és hatalmas tornyosra nőttek,
aztán szertefoszlottak. Viszonylag szélcsendes idő volt. Délután egy fehér vízimadár költözött a hajóra. Most a napelemek alatt az árnyékoló tetején talált helyet magának. Nem félénk, inkább kíváncsi. Reméljük nem elpusztulni jött, csak megpihenni.

23:33 hosszú idő után most látunk hajót ismét: bal oldalon van, egy halászhajó lehet,
mert nagyon lassan halad. Egy piros és egy fehér fény látszik egymástól távol.

december 10. csütörtök (11. nap)

06:22 Végre nincsenek viharok körülöttünk, és szél is van 14-16 csomó, 5-6
csomóval megyünk. Egész éjjel alhattam. Domi vállalta az ébrenlétet, hogy
behozzam a lemaradásomat az alvásban. Fogtunk valami szörnyű tűhegyes nagyfogú,
kígyószerű, 1 méter körüli halat.

08:35 szivárvány van előttünk; Domi elment pihenni. A madár összepiszkította az árnyékolót és elrepült. Reméljük ez a búcsú volt, és tovább tud repülni, miután erőt gyűjtött nálunk. Tonhalas, paradicsomos tészta volt ebédre.
Megsütöttem első (nem kenyérsütőgépes) kenyeremet!
Noemie csokis sütit készít, hogy megünnepeljük egy kis mozizás mellett utunk
2/3-ának megtételét!

december 11. péntek, (12. nap)
Tanulás, mozizás a gyerekeknek, nekem sok pihenés, este palacsinta az utlosó
doboz tojasból. Domi radart szerelt és ellenőrzött, még tegnap éjjel rájött, hogy tényleg a kábellel van valami hiba. Rögzítette a radart két kötéllel, hogy ne törjön meg a kábel amikor dől a hajó. Így egész stabilan működik.

december 12.

460 tengerimérföld van hátra… Teljesen tiszta az idő, reggel iskola volt a gyerekeknek, Kati írni tanul lelkesen, Boróka szöveget olvas, és értelmez… Közben sül egy kenyér a sütőben. A hullámok egyre nagyobbak, de jó irányból jönnek. Délután barackbefőttet ettünk, és finom  friss kenyeret lekvárral. Szinte azonnal elfogyott a kenyér, legközelebb dupla adagot sütök.

Egy hajó a radaron és a láthatáron. Furcsa szerkezet: rengeteg daruval, toronnyal.  Három napja nem változtattunk a vitorlabeállításokon, és szépen haladunk, öt-hét csomóval a 12-19 csomós hátszélben. Hőség van, ma kevés vihar volt körülöttünk. A gyerekek és Domi vacsora után kimentek csillagokat nézni.

Dec. 13. Luca napja

Egész éjjel remek szelünk van.  A viharok velünk párhuzamosan mozognak.
Amikor felébredtem fél órával váltás előtt, sokáig próbáltam kitalálni
(nyitott szemmel) hol lehetek, de nem sikerült. Végül azt hittem, a kokpitben,
de az orrkabinban voltam.
Több, mint ötven hullócsillagot láttam (egy idő után elkezdtem számolni), pedig nem sokszor néztem az eget a négy órás figyelés alatt. Egyszer szívesen látnék éjjel planktonoktól csillogó delfint, vagy ráját, esetleg kellő távolságból bálnát. De ne legyek telhetetlen, így is páratlan élményben lehet részem.

december 14.

Mi nem ültetünk idén lucabúzát (otthon is anyukámtól szoktunk kapni minden évben.) Hőség volt ma a javából, egy rövid időre a hűtést is bekapcsoltuk, már kezdett elviselhetetlen lenni.
Éjjel 2 hajó is elhaladt mellettünk. Az egyik messze, a másik 6 tengeri mérföldre. Az új IridiumGo úton van StMartin felé. Ezúton is köszönjük a segítséget minden segítő- és áldozatkész közreműködőnek! (Apa, Szapi, Edit, IridiumGo support csapata)
Iszonyat álmosak vagyunk Domival. Reggel 6:40-kor 159 tengeri mérföld van hátra
Martiniqueig. Egész nap szélcsend volt. A gyerekek nagyon jók voltak, játszottak,
alkottak (újságot készítettek, vágtak, ragasztottak), mesét néztek.
Ebédre fokhagymaleves volt, és gombás, baconos tészta! Finom lett!
Délután aludtunk egy nagyot, Noemie felügyelte a hajót addig.
Beállítottuk a vitorlákat (egy óra volt a kitámasztó rudakat beszedni.)
Ez az utolsó este. Domival cseréltünk, és alhatok tovább, hajnalban veszem
csak át a kormányt tőle. Kilenc-tíz csomóval fújdogál a szél.

december 15.

Föld a láthatáron!!! Domi hajnali 3 körül látta meg a sziget, Martinique fényeit. Egy-egy halászhajó is megjelent a közelben néha. Én négy körül jöttem fel körülnézni, és amint megláttam a nyugati horizonton a fénycsíkot kirajzolódni, azt kérdeztem -bár pontosan tudtam- Mi az ott? Első pillanatban nehéz volt elhinni, hogy végre tényleg ott a szárazföld! Hosszú idő után ismét megszólalt újra a VHF rádió. Reggel valamikor 6-7 között Katika felébredt. Képzeld látszik a szárazföld! – mondtuk neki. Óhhh!!!! – Gyors öltözés, mentőmellény, és a lépcső tetején már látja is: De hiszen ez csak egy sziget, ott meg meg egy másik kicsike… Az nem elég? De, igen! Katika átszeltük az Atlanti-Óceánt, mit szólsz? Ilyen hamar? Olyan, mintha az egész csak két nap lett volna! De kár, menjünk át még egyszer! Miért, olyan jó volt? Nem, csak szeretnék a Papával megint csillagokat nézni este! Annyi gyönyörű csillag látszott az átkelés alatt esténként!

09:20 Kevesebb, mint tíz tengeri mérföld van hátra a célig! Felfokozott hangulatban közeledünk a Sainte Anne előtti öböl felé. A sárga és a francia zászló fent lobog már jobb oldalon. Még van pattogatott kukorica, ez az ünnepi lakoma.

(UTC: 16:20) Megérkeztünk!!! Sainte Anne, Martinique. Az öbölben több száz vitorláshajó horgonyoz, de óriási a terület, bőven van még hely. Amint befordultunk, óriás teknősök üdvözöltek bennünket, és azóta is rengeteget láttunk úszkálni a közelben! Helyi idő szerint délre befejeztük a horgonyzást!
Éljen!!!! Koccintás, megveregetjük egymás vállát, ügyesek voltunk, legyőztük az utolsó 2080 tengeri mérföldet is. Bár még fel sem fogtuk igazán, hogy tényleg itt vagyunk. Megpróbáljuk lehűteni magunkat a tengerben, de csak a hajó közelében, mert másokat nem látunk fürdeni. Sőt, alig van mozgás az öbölben, és minden szokatlanul csendes, csak a part felől hallatszik édes madár csicsergés, amit néha a teknősök szuszogása szakít meg. Lehet, hogy szieszta idő van? Úgy tudjuk, ma oldották fel a szigeten a kijárási tilalmat. Telefonálunk, hogy a bejelentkezést meddig és hol lehet intézni. Még egy óráig nyitva van a legközelebbi hely (délután kettőig), holnap (szerdán) zárva tartanak… Domi és Noémi gyorsan kimennek a partra intézkedni.
A bejelentkezés egy internet kávézóban történik, az ügyintéző a pincér. Egy internetes felületen kell kitölteni egy nyomtatványt (hajó neve, utasok, kaptány adatai stb.) Iratokat nem kér az ember, csak a 3 eurós internet használati díjat. A papírt kinyomtatja, nyom rá egy pecsétet, és közli, hogy kész, ezennel beléptünk Martinique-ra. Ezt a papírt mindig magunknál kell tartani, mert kérhetik, más teendő nincs… Nem teljesen értjük, de persze jó ez így. Igaz nekünk volt hivatalos belépési engedélyünk a szigetre korábbról, amit elfogadtak, de ezt sem kérték most. Karanténba sem kell vonulnunk, az átkelés 14 napját elfogadták helyette, és tesztet sem kell csináltatni. Itt a szigeten,  európai díjszabás szerint tudunk telefonálni, internetet használni (úgy, mint otthon).  A látvány, ami elénk tárul: álomszép, én tényleg nem hittem volna, hogy olyan, mint a képeslapokon.