Az egyik kedvenc szigetünk La Graciosa; vulkanikus sziget a spanyol Kanári-szigeteken. Itt értünk partot először, miután kihajóztunk a gibraltári öbölből. Lehet, hogy ezért is olyan kedves számunkra. A látvány is lenyűgöző, különleges, és az egész sziget nagyon jó energiákat, erőt, és egyben békét sugall egyszerre; rendkívüli módon fel lehet töltődni tőle.

La Graciosát az El Río-szoros választja el Lanzarotte szigetétől. A sziget a Chinijo-szigetcsoport természeti parkjának (Parque Natural del Archipiélago Chinijo) része. 2018-ban La Graciosa hivatalosan a nyolcadik Kanári-sziget lett. Két település van rajta: a délkeleti részén fekszik Caleta de Sebo. Itt van élelmiszerbolt, posta, iskola, kórház, gyógyszertár, bankfiók, kikötő, strand, éttermek, és itt él a sziget kb. 700 fős lakossága. A másik Casas de Pedro Barba a régebbi település, de innen mindenki elköltözött, ma már csak pihenni, nyaralni járnak ide az emberek a szépen rendben tartott, felújított házakba. A parton „óceánmedencét” is kialakítottak, amely dagálykor megtelik tengervízzel és a zavartalanul lehet benne úszni, fürdeni, mivel a hullámok nem jutnak be. A helyiek a turizmusból és a halászatból élnek. Veteményes kertjeiket – amelyekben csak önellátásra termesztenek pár dolgot (kaktuszgyümölcs, szőlő…) – magas deszkakerítéssel védik a széltől, naptól, homoktól, és öntözik, mivel az eső nem jut el ide, mindig „fennakad” Lanzarote magaslatain, a szoros túloldalán.

Az első, amit észreveszünk, ha kilépünk az utcára, hogy azt homok borítja; a bátrabbak itt is mezítláb járnak. A közlekedéshez korlátozott számú, külön engedéllyel rendelkező terepjárót használnak; néhány traktort és rengeteg kerékpárt látni az utakon. Lehet autót és biciklit bérelni. A sziget komppal érhető el Orzolától Lanzarote-ból. Benzint is csak ezen az úton lehet szerezni, de Orzolától még taxizni kell 15 percet a legközelebbi benzinkútig. A szigeten csak gázolaj kapható. Ezt akkor tudtuk meg, amikor a boci benzintartályát szerettük volna feltölteni. A helybeliek végtelen segítőkészek: amikor már visszaindultunk a hajóhoz a kikötőből, akkor egy másik gumicsónakkal mellénk álltak, és adtak a tartályukból 10 liter benzint. Mikor szerettük volna kifizetni, azt mondák, hagyjuk, ez olyan, mintha vizet adtak volna – bár ezen a szigeten az is elég nagy kincsnek számít, de nem erre gondoltak.

A sziget rendkívül száraz, egy évben átlagosan egy nap esik az eső. Ennek megfelelően csak néhány száraz bokor tud megélni. Fa egyáltalán nincs, ha mégis látunk, azt az ember ültette, s szorgalmasan locsolja, hogy életben maradjon. Természetes vízforrás sincs, 2001 óta van vízvezeték Lanzarottéból, ahonnan tengervízből előállított, sótlanított víz érkezik.

A szigeten több különálló hegy; vulkáni kráter található, amelyek közül a legmagasabb az Agujas Grandes, amely 266 méterre emelkedik. A második legmagasabb Agujas Chicas 228 m-es magasságban. A Playa de la Cocina az egyik legszebb és legismertebb strand a sziget délnyugati részén. Közel kétórás autós körutunkon ezt a strandot is meglátogattuk helyi vezetőnkkel, és szívesen időztünk volna még itt a hatalmas hullámok látványában gyönyörködve, ha lett volna rá lehetőségünk. Úszni nem igazán lehet, arra az északi oldalon lévő strandok sokkal inkább alkalmasak, pl. Playa de Francesa, a mi horgonyzó öblünk.

Nagyon örülünk, hogy La Gracioca lehetett az első találkozásunk a Kanári-szigetekkel!