Panama szigetvilágáról – 2. rész
2021. október
Panama csendes-óceáni oldalán Panama várostól nem messze helyezkedik el a Pearl szigetcsoport. Többször is ellátogattunk ide, teljesen más, mint a „csatorna” túloldalán fekvő szigetek.
Amikor első alkalommal elindultunk, hogy felfedezzük, még sötétben húztuk fel a horgonyt a főváros előtt, és vágtunk neki a közel egy napos útnak, hogy még világosban ledobhassuk a horgonyt a Gyöngy szigeteknél.
Végre láttunk bálnát is!
Egyik reggel üzentek a barátaink, hogy felénk úszik egy bálnamama a kicsinyével. Nagy izgalom támadt a hajón. Azt mondják, a bálnák ilyenkor általában alszanak a vízfelszín közelében, és csak lebegnek. Rögtön felhúztuk a horgonyt és a megjelölt irányba indultunk, miközben eleredt az eső. Izgatottan figyeltük a hajó orrából, hol lehetnek, és egyszer csak ott, … igen, ott kifújta a vizet a bálna és a háta is kiemelkedett. Éljen!!! Mostantól egy-két órán át óvatosan követtük őket, és csodáltuk, ahogy fel-fel bukkantak. Óriási élmény volt, már nagyon régen vágytunk rá, hogy lássuk őket!!!
Igazi gyöngyszemek ezek a kis szigetek
Csodaszépek a tengerpartok errefelé. Például Mogo Mogo szigeténél kint a sárga homokban ezernyi lila kagyló hever, illetve most már kevesebb, mert egy csomót elhoztak a gyerekek, de akadt néhány narancssárga is. Sekély, áttetsző és meleg a víz, papagájhalak úszkálnak nagy rajokban a partközelben…
A sziget lakatlan, csak ideiglenes halász kalyibákat láttunk egy-két helyen.
Egyik este tábortüzet raktunk a parton, és kint sütögettünk. A sok szúnyog ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Ezen az estén avattuk fel a grillezőrácsunkat és a forgató-, szedőeszközöket, amelyek kiválóra vizsgáztak. Olyan nagy itt az ár-apály különbség, hogy a parttól jó távol, a fák tövében kellett megraknunk a tüzet ahhoz, hogy dagálykor ne mossa el a víz!
San Miguel
Isla Del Ray a legnagyobb sziget a csoportban, itt van a legnagyobb település is: Saint Miguel „city”. Két éjszakát töltöttünk horgonyon, a 900 fős település előtt, a zátonyokon kívül. Horvátország óta nem volt ilyen nyugodt horgonyzóhelyünk, semmi hullámzás, tükörsima víz, egyedül csak a halászcsónakok hulláma mozgatta meg a hajót. Ott robogtak el mellettünk mindkét oldalon, amikor munkába indultak. Lehet, hogy kicsit útban voltunk?
Első nap Domi és Lola mentek ki a városba, helyi SIM kártyát és friss zöldséget venni. Azt mesélték, hogy nagyon kedvesek voltak a helyiek, és rengeteg kutya volt a településen, de barátságosan viselkedtek.
Az egész napos esőzés után strandot kerestünk a parton, de hamar visszafordultunk, mert süppedős iszapos volt a talaj, fürdésre alkalmatlan. Végül a hajó körül is remekül éreztük magunkat, úsztunk egy nagyot, a gyerekek még eveztek egyet vacsora előtt a lemenő nap fényében.
Másnap elmentünk mindnyájan, hogy a gyerekeknek is megmutassuk San Miguelt. A part tele van színes kis halászhajókkal, nagyon hangulatos látvány. Katonai hajó is volt a parton, mivel a katonaság is képviselteti magát a településen. Meglepő volt egy markoló, amelynek nagy része a tenger alatt volt. A kilátszó részein rengeteg különböző fajta vízi madár pihent: pelikánok, szürke- és fehér gémek…
A csónakok egy része a szárazra húzva, egy része még vízben, az ár-apály miatt, ami itt akár öt méter is lehet. Kihúztuk a csónakunkat a szárazra, és ledobtuk a horgonyt a parton.
Miután szandált húztunk, elindultunk önkéntes idegenvezetőnk után, aki egészen a főtérig kísért. Egy közepes termetű kutya volt a vezetőnk. Meredek utcán kaptattunk fel, amin töredezett beton burkolat volt, két oldalt szemétkupacok minden felé. Időnként feltűntek telefonfülkék, amik nem voltak bekötve, az egyikben egy zsemleszínű kutya pihent éppen.
Az első állomás, ahol rövid időre magunkra hagyott a kutyus, a templom volt.
Bent viszonylag hűvös, jó volt leülni kicsit a padokba, és hálát adni azért, hogy itt lehetünk.
A házakba be lehetett látni a nyitott ajtókon, ablakokon. Az egyik a gyerekek szerint egy óvoda lehetett vagy bölcsőde, mert rengeteg kicsi gyerek volt bent, nagy rendetlenség és sok játék.
Pedro Gonzales Island
November 5, 2021,
Ma új horgonyzóhelyre vitorláztunk. Álomszép itt is! Canvas szigeténél vagyunk.
Rengeteg plankton világít a vízben éjszaka, amikor nekiütközik valaminek. Fényesen ragyognak a csillagok az égen, és sok láthatatlan bogár csipkedi az embert. Ennek ellenére nagyon élvezzük ezt a helyet. Vízi madarak és kis vízesések vannak mindenfelé, amelyek hangosan zúgnak le a sziklákról a tengerbe. A vadonban vagyunk, se embert, se házakat nem látni.
Délután Domi meglepetés túrára vitt, nem árulta el hová megyünk. Egy folyó torkolaton mentünk fel, a csónakunkkal mangrove fák közt. Nagyon izgalmas volt, páfrányok és orchideák nőttek a fák ágain, színes virágú kúszó növények kapaszkodtak fel. A legkülönbözőbb méretű és színű madarak röppentek fel a fákról, ahogy észrevettek minket. Meseszerű volt az egész.
Egyszer csak meghallottuk a zúgó, a vízesés összetéveszthetetlen hangját a távolból. Izgatottság lett úrrá a csapaton, vajon tényleg vízesés bukkan-e fel a belógó zöld lombok közül. Feszülten hallgattuk az egyre erősödő morajlást. A következő kanyarban feltűnt a köveken lezúduló, habzó víz látványa. Öröm mámor, a gyerekek azonnal ki is akartak szállni. De a közelben kellett maradjunk, nem hagyhattuk magára a csónakot, mert nem tudtuk biztonságosan rögzíteni a csúszós köveken.
A zúgó felett volt egy kis banáncserje, éretlen gyümölccsel, a kaland kedvéért Domi és Konni leküzdötte az akadályokat, és három banánt is szedett a csapatnak.
Amikor visszaértünk, még egy kicsit úsztunk a hajó körül a gyerekekkel, és teáztunk egyet a hajó orrában. De a sok szúnyog miatt mégsem maradtunk még egy éjszakát, dagálykor óvatosan kimentünk a szűk, zátonyos kijárón, és megkerültük Isla Del Ray-t délkelet felől. Most a Pedro Gonzales sziget felé tartunk, ott talán lesz internet, meg a szemetet is ki lehet dobni. Könnyű búvárkodni szerettünk volna, azt hallottuk, gyönyörű a víz alatti világ, de sajnos nem volt jó a láthatóság, és nagy áramlat is volt. Valószínűleg palackkal érdemes itt merülni.
2021. november 7.
Ma egész nap esik, éjjel kezdte, rengeteget villámlott. A Pedro Gonzales szigetnél vagyunk. Tegnap még gyönyörű idő volt, ma minden szürke és vizes. Nincs teljesen sötét, és persze meleg is van.
Domi kiúszott délután a partra és talált valami kerek tojást a parton. Egy elsodródott teknőstojás lehetett. Még sosem láttunk teknős tojást, leginkább egy pingpong labdára hasonlít, csak lágyabb és kicsit talán nagyobb is.
A partokon rengeteg gyümölcs terem, elkezdtünk utána nézni, melyek ehetőek ezek közül.
Az év utolsó napja
Annyira megszerettük a Pearl-szigeteket, hogy 2021-ben az év utolsó napját, is itt töltöttük. Így 2022-ben az év első napját is itt köszönthettük. Szilveszter este a meseszerű naplemente után átmentünk a kanadai barátainkhoz a Darwin Sound-ra, akik négy kisfiúkkal vannak földkerülő úton. A gyerekek együtt játszottak, mi pedig jót beszélgettünk. Az éjfélt már a Teatime fedélzetén pezsgővel a kezünkben vártuk, a közeli településről pedig egy kis tűzijáték is látszott a gyerekek nagy örömére. Elénekeltük a Himnuszt, majd új reményekkel és elhatározásokkal tértünk nyugovóra.
Follow us in social media
