Második szakasz, napló részletek: Cabo Verde – Martinique (Fr)
2020. november 29. Advent első vasárnapja.
10:30 Az öbölben egy dán hajó állt mellettünk, ők búcsúztattak két kis szöszi gyerekkel, meg az otthoniak “integettek” Viberen. Elköszöntünk a közelünkben horgonyzó hajót őrző kutyától is. Ilyen tiszta idő még nem volt mióta itt vagyunk, ragyogó élesen látszik minden hegy a távolban. Erős szél fújt a napokban.
Az indulás nehézkes volt: ilyenkor gyorsan kell sok mindent megcsinálni, amíg még elérhető a világháló, van térerő…
Indulás után nem sokkal a szélérzékelő elromlott. Felmerült, hogy visszaforduljunk… (de a szigeten úgysincs alkatrész, lehet, hogy 1 hónapot kell rá várni.)
Sok szerelés…. a kábellel van baj. Végül az automata kormány távvezérlőjének a helyére kötötte be Domi, azt úgysem használjuk most. Azóta rendesen működik! 🙂
A szigetek árnyékából kiérve elállt a szél, nehéz volt a vitorlák jó beállítását megtalálni. A hullámok se nem kicsik, se nem túl nagyok.
Éjszakai figyelőszolgálati beosztásunk: 20:00-00:00 Noémie, 00:00-04:00 Anna (én), 04:00-08:00 Domi, bár ő folyamatosan készenlétben van a szolgálatban lévő mellett. Napközben a feladatok és ki-ki fáradtságának a tükrében rugalmasan kezeljük, mikor ki vezeti a hajót.
Ragyogó világos, teliholdas éjszakánk van. Figyelem az esetleges úszó tárgyakat a hajó előtt.
A radart sajnos 15 percenként újra kell indítani, valamiért kikapcsol… most ellenőriztem, 2 perc után kikapcsol…
Szinte nappali világosság van, 02:30 Mozart zongoraszonátáit hallgatom Glenn Gould előadásában.
Tömény kultúra ez az óceán átkelés: délután egy kecses tengeri madár légi balett tánca nyűgözött le, most a zongora.
november 30. hétfő
Mindjárt 7 óra lesz. Domival váltottuk egymást. Most ő alszik. Már világos van, a Hold még nem ment le teljesen, a Nap még nem jött fel egészen.
Delfinek (atlanti-óceáni pöttyös delfin) csapata játszott a hajó orránál, a legénységünk nagy örömére. Elképesztő szép szín kavalkád volt naplemente körül! Holdfelkelte, drámai fekete felhők mögül.
Kapás: nem lassítottunk, elvitte a hal a csalit…
december 1. kedd
A hullámok nagyobbak lettek, csapkodják a vitorlákat. Mögöttünk szélcsend van. Tempósan kellene haladni, nehogy bekerüljünk a szélcsendbe.
05:30 Több mint egy órája itt van a közelünkben egy hajó. Sok reflektorral világítja a vizet, mozgása bizonytalan, változó… halász lehet.
Szép idő volt napközben. Ma is kísérték a hajót egy darabig a delfinek. Trópusi az idő, hőség van.
Egy kis tanulásra is volt lehetőség a gyerekekkel. Fogtunk egy kis mahi-mahit, de visszaengedtük, túl pici volt; este hét körül akadt horogra. A radar gyakran kikapcsol. Lehet, hogy kevés áramot kap?
Éjfél körül kicsit kutattuk a radar kikapcsolásának lehetséges okát…
13 mérfölddel előttünk, keresztbe elment egy teherhajó, valószínűleg Dél-Afrikából,
Észak-Amerikába tart.
december 2. szerda
Hajnalban délnek fordultunk. Pár óra múlva északnak, így kényelmesebb a hánykolódás. 17-22 csomós a szél; ha kivilágosodik, majd átállunk hátszélre. Igencsak dobálja a hajót a tenger.
06:49 már készülődik a nap a nyugati határon, hogy elfoglalja trónját. Rózsaszínre festi a felhőket, ahogy kiemelkedik a bodros felhők közül. Egész nap felhős idő volt, alig sütött ki a Nap. Domit erős migrén gyötörte.
Tanultunk, és befejeztük az adventi “koszorúk” készítését (Kati szivacsból és gombostűkből alkotott, Boró karácsonyi hangulatú díszeket és mécseseket ragasztott egy lapra). Délben egy méteresnél nagyobb barrakudát fogtunk. Nem mertem megfogni, mert nincs megfelelő védőkesztyűm, és nagyon félelmetesek voltak a fogai. Végül önállóan kiszabadult a horog fogságából, és a csali is megmaradt. Később ismét egy nagy hal akadt horogra; a hangok alapján így véltük, de sajnos leszakította a csalit.
Este nagyon sötét volt minden, koromfekete; a gyerekek szavával élve: kuksötét. Éjfélre javult a helyzet, világosodott kicsit. Most már azt mondja az előrejelzés, hogy 15-én érkezünk, persze még sok minden változhat addig.
december 3. (ötödik nap)
08:10 Vitorlát cseréltünk, így négy helyett hét csomóval vitorlázunk a Karib-tenger felé.
Boróka névnapját megünnepeltük, nagy volt az öröm! (De a déli megbeszélésen rájöttünk, hogy holnap lesz.)
Utána újabb ünneplés volt kakaóval, keksszel, ugyanis megtettük az út negyedét , 520 tengeri mérföldet!!! Ebédre finom húsleves volt cérnametélttel és rizskoch-al, az utolsó sárgabarack lekvárral anyukámtól. A radar most már teljesen bedöglött. Domi levelez a gyárral, de nem igazán tudnak segíteni, nem szabályszerű a hibakód…
A hullámok egy ideje elég kellemetlen irányból jönnek, olyasmi érzés, mintha egy centrifugában lennénk. 🤪
Az időjárás előrejelzés nagy szeleket mond az utolsó napokra. Nekem már ez a 15-18 csomó is soknak tűnik ilyen hullámzásban. Kár előre aggódni, de azért már látszik, hogy az utolsó szakaszon a szigetek közelében nem fog világítani nekünk a Hold, nagyobb lesz a hajóforgalom; mindez radar nélkül, nehezebb lesz… Ma konzervvirslit vacsoráztunk rizzsel, ritka jól esett.
december 4. (hatodik nap) Boróka, Barbara, Borbála napja
Ma rengetegen akadtak a horogra. Kora reggel egy madár akadt bele a damilba. Szerencsére kiszabadult. Utána egy nagy hal leszakította a csalit.
Aztán egy kis tonhalat visszadobtunk, meg egy kis mahi-mahit is. A következő kis tonhalat már megtartottuk. Később “valaki” leharapta a csali felét és elszökött vele.
Végül egy közepes mahi mahi akadt horogra. Noémi kenyeret sütött.
Ebédre “rougail saucisses”-t… ettünk Réunoin-ból való recept alapján. Fűszeres, de nem csípős kolbásszal (lecsó jellegű étel). Finom volt. Ma is megünnepeltük Borókát és Katit (nov. 25.) egy különlegesen finom belga szelettel. A hajófenékben sós víz van. A tengervíz bejövetelének forrása felderítés alatt. Este lencseleves volt, friss ropogós kenyérrel.
21:00 A szél 25 csomó körül fúj, a kis orrvitorlával (staysail) és csökkentett felületű nagyvitorlával megyünk hat csomó körül. Jót aludtam. Éjfél: a radar sokat javult, egész sokáig bekapcsolva marad. (Több mint öt másodpercig). 165 fokon megyünk öt csomóval 22 csomós szélben. Eléggé dobálják a hullámok a hajót, de meg lehet szokni (csak azt kell gondolni, hogy ez normális.)
50 tengeri mérföldre vagyunk az egyik ARC-os hajótól. Egy másik hajó: Sakura, amelyik kicsivel előttünk indult Mindeloból, továbbra is 1,5 napnyi távolságra van. Tegnap célba ért az első két ARC-s hajó Santa Luciában.
Most is, mint az előző szakaszon, minden éjjel – amikor figyelő szolgálatban vagyok -, tornázom. Egyrészt felélénkít, felpezsdül a vérkeringésem, kevésbé leszek álmos, másrészt kell a testmozgás!
02:30 Ha elhitetem magammal, hogy normális, hogy az óceán vesz körbe, és föl-le, jobbra- balra mozog folyamatosan a hajó, ahogy a hullámok dobálják, akkor nem félelmetes, nem is ijesztő az egész. Ez a dolgok rendje.
Azért érzem, hogy ma nem aludtam napközben semmit (a korábbi napokban 1-4 órát tudtam pihenni). De a mozgás, a süti, egy kis kávé, a naplóírás segít ébren maradni!!
03:04 Még 1321 tengeri mérföld van hátra az útból. A radaron senkit nem látok. 17-21 csomó a szél, 4-5 a sebességünk.
december 5. (hetedik nap)
Ma nem fogtunk semmit, még egy lyukas vödröt sem, ellenben szép napsütés volt egész nap. Estefelé egy kis esőfelhőt jelzett a radar (miután újra bekapcsolódott a munkába), de végül nem találkoztunk.
Délelőtt a lányok festettek, díszeket készítettek Mikulásra, karácsonyra.
Sokat olvastunk ma a Ruminiből, szerepjátékot játszottak, társasoztak kettesben, és kártyáztak Domival, amíg én aludtam délután.
Este kipucolta mindenki a papucsát, ha erre járna a Mikulás; a gyerekek kekszet is készítettek neki. És a lelkünkre kötötték, hogy véletlenül se nézzünk hajó orrába éjjel, nehogy meglássuk, ha oda szállna le a szánjával… Azt hiszem most járhatott itt , de nem láttam, csak a bummon kellett igazítani kicsit, mert nagyon nyekergett.
