2020.07.04.
Reggel vitorlával folytattuk az utunkat a Lipari-szigetek felé.
Délután érkeztünk Lipari városához. Szétnéztünk a város előtti öbölben, a horgonyzás nem tűnt biztonságosnak a folyamatosan nagy hullámokat keltő őrült hajóforgalomban. Nagyjából 20 percenként jött egy szárnyashajó, óránként egy nagy komp, vagy áruszállító monstrum, ami horgonyt engedett le, aztán kötött a dokkhoz. Mind hatalmas hullámokat keltett az öbölben és játékszerként mozgatta meg a kikötőkben és a horgonyon álló hajókat… Végül a sok kis úszó móló közül a Porto Salvora esett a választásunk. Ennek a végében kértünk helyet, hogy nagyrészt szemből kapjuk a hullámokat.
Szépen elrendeztünk mindent a hajón, és mentünk volna körülnézni, amikor egy 80 lábas motoros hajó elkezdett „bepréselődni” mellénk és egy kétárbócos fa vitorlás közé. A kapitány ezerrel nyomta a gázt, a partról segítették kiáltozva. Mi az összes pufferünket felkötöttük már erre az oldalra, és egy-egy pufferrel a kezünkben a hajó oldalánál álltunk készenlétben, és bizony nem egyszer kellett odatartanunk, és ordítani, különben már összetört volna a hajónk. Végül sikerrel, és kár nélkül végződött a kikötés. Kissé elfáradtunk, de legalább már nem kellett, aggódni, hogy a távollétünkben mellénk köt valaki. (A másik oldalunkon már nem volt hely, mi voltunk az utolsók a 4 férőhelyes mólón.)
Bocival elmentünk a település másik végébe, ahol egy búvárközpontban Domi feltöltette a búvárpalackot. A gyerekekkel ki sem szálltunk, azt mondják, errefelé nem biztonságos magára hagyni a bocikat. Pedig már nagyon vágytunk sétálni. Amíg várakoztunk, néztük a környéket, és figyeltük az embereket. Volt egy nagyobb gumicsónak, ami 3-4-szer fordult, és mindig újabb adag strandolót szállított a partra. A férfiak minden egyes bejövetelkor teli torokból énekeltek valamilyen olasz slágert a parton lévők nagy örömére. Érkeztek vitorláshajókról is kis bocik, de mindenki csak kirakta az utasait, és már fordult is vissza.
Közben gyülekeztek a szürke fellegek a sziget fölött szorgalmasan. Miután biztonságba helyeztük a búvárpalackot a hajón, esti sétára indultunk a városba. Hangulatos, szép kis település sikátorokkal, sok cicával, és sétáló emberrel. Az éttermekben alig volt vendég, 1-1 kávézóban ültek többen. Visszafelé vettünk némi zöldséget, és gyümölcsöt (már hiányzott) meg jófajta szicíliai vörösbort. Megnéztük hol tudunk majd holnap bevásárolni, és nem messze a kikötőtől megjegyeztük a halas boltot is.
Nem sokkal azután, hogy visszaértünk a hajóra, erősödött a szél, és mennydörgött. Aztán leszakadt az ég, és elképesztő mennyiségű eső esett. Szépen lemosta az út „porát” a hajóról is.
Még másnap reggel is negyed óránként váltotta egymást a napsütés, és az eső pár órán át. Amint úgy tűnt, végleg befejeződött az öntözés, elindultunk bevásárolni. Kati és Domi előre ment és vettek halat, meg rengeteg gyümölcsöt, amit gyorsan el is tettünk. Mostanra Boróka is feléledt, és együtt folytattuk az utat az élelmiszerboltba. Átlagosan havonta egyszer megyünk vásárolni (nagy bevásárlás). Nem olyan egyszerű, mert nem mindenhol találni megfelelő választékú boltot, a hajóra kell juttatni, amit vettünk, az elpakolás pedig egy külön történet. Ha horgonyon vagyunk, akkor ez a bocival történik, több fordulóban, ha a parton, akkor gyalog, autóval, vagy kérünk „hajóhoz szállítást” az üzletben. A boltban azt mondták, hogy sajnos már csak másnap tudnak kiszállítani, úgyhogy felkészültünk, hogy 4-5 fordulóban a hajóhoz baktatunk majd a csomagokkal az üzlettől, egymást váltva.
A bevásárló listánk még fejlesztés alatt van, de már most jó szolgálatot tett. A gyerekek is ügyesen segítettek a holmik összeszedésénél, kosárba pakolásánál. Ja, és persze mindezt maszkban! Szegény Kati viselte legrosszabbul, de nagyon ügyes volt. Kaptunk laktózmentes tejet és vajat is. Nem sokkal drágább, mint a rendes. Gluténmentes termékekből is volt bőséges választék. Nekem még volt a listámon pár tétel, de a kosarunk már púpos volt, és Domi a pénztárnál sorra került. Itt nagy örömünkre ők ajánlották fel, hogy kiszállítják a hajóhoz a csomagokat! Így üres kézzel sétáltunk a kikötő felé a perzselő napsütésben. Tíz perccel utánunk megérkeztek a csomagok is, és kezdődhetett az elpakolás, és jegyzet készítés, miből mennyit és hová tettünk. Már nem is emlékszem mennyi idő telt el, csak azt tudom, hogy egész késő lett, mire el tudtunk indulni Panaera felé.
Vitorlát bontottunk, és kényelmesen (kicsit lassabban a sok alga miatt, ami a sukosani öbölben a hajó aljára költözött) áthajóztunk Panaera szimpatikusnak tűnő … öblébe, amit kinéztünk a térképen. Este 5-6 körül érkezhettünk, és a rengeteg hajó között egy remek helyet találtunk az öböl külső szélénél. Bociba pattantunk és kimentünk egy gyors esti strandolásra.
2020.07.07. Panaera-Stromboli
Ma reggel kirándultunk kicsit a horgonyzóhelyünk fölé magasodó sziklákon. A kinyúló sziklák tetején egy bronzkori falu maradványait találtuk. A kilátás pedig… lélegzetelállító. Kiruccanásunk elején ért egy kisebb baleset bennünket. Miután partra vonszoltuk a gumicsónakot (bocit), és indultunk volna a meredek kövezett úton felfelé, nem találtuk a kis osmo packet kameránkat. Visszaszaladtam, reménykedtem, hátha a parton esett ki, de sajnos sehol nem találtam… Így a tenger felé vettem az irányt, ahol partra szálltunk, és néhány méterrel beljebb a tenger alján megláttam szegényt. Megpróbáltuk a homokot kimosni belőle, meg a sós vizet lemosni róla. De hát nem vízálló. Rízsbe tettük, vákuumoztuk. 3 napig állt így. Reménykedtünk, de hiába, már nem lehetett megmenteni.
Visszatérve a kiránduláshoz. Felkaptattunk a meredek úton, ahonnan remekül be lehet látni a horgonyzó öblünket. Aztán feljebb kapaszkodtunk, a kaktuszok és olajfák között. A távolban a hegy belseje felé háztető piroslott, és kakaskukorékolás hallottunk, amit a hajóról is korábban, csak nem tudtunk honnan. A kinyúló szikla, ami az öblöt körbe öleli, itt erőteljesen elkeskenyedett, és mindkét oldalán le lehetett látni a tengerre, és az öblökbe. Jobb oldalon nagyon vicces volt, fentről kavicsoknak tűnő, valójában hatalmas legömbölyített kövek tömege hevert a parton. A sziklanyúlvány végén kiszélesedő szikla vízszintes tetején voltak a falu épületeinek falmaradványai. A küszöb köve is szépen ott pihent minden háznál. Mielőtt még láttuk volna az ismertető táblát elképzeltük, milyen lehetett a házak többi része anno. Mindenki elmesélte szerinte milyen volt, aztán beléptünk a küszöbön át képzeletben a kis házba. Izgalmas játék volt. 20 méterrel odébb megnézhettük a rekonstruált rajzokat. Domi drón felvételeket készített ezalatt. Leereszkedtünk a magaslatról, mert nagyon meleg kezdett lenni, és érkeztek az új horgonyozni vágyó hajók is, ilyenkor jobb „otthon” lenni, és figyelni.
Délután elindultunk a Strombolihoz, az öböl amúgy is túl zsúfolt volt már, a vulkán nézés meg izgalmas programnak ígérkezett. Ahogy közeledtünk, egyre inkább látszott, hogy mikor vannak kitörések. Ilyenkor sötét füstfelhő tört függőlegesen az ég felé, aztán szépen eloszlott, majd besorolt a sötét vízszintes füst csíkba, ami hosszan húzódott az égen.
Közben megvacsoráztattam a családot, melegszendvics / hidegek / sült csirke ebédről, mindenki mást kért, és kapott (kivételesen). A holnapi kenyér sül a kenyérsütőben, chia magos, zabpelyhes, hmm…, remélem finom lesz. Megy a vízkészítő is. Szendvicssütés közben egyesekben felmerült a gyanú, hogy a vulkán égett szagot áraszt, de aztán mindenki megnyugodott, hogy csak a szendvics sült ropogósra. 🙂
Most már kivehetőek a házak a hegy oldalában, és némi zöld is látszik a sziget felső harmadában. A lávafolyás aljában pedig a tiltott zónában, ahová tilos behajózni a térkép szerint, egy nagy motoros jacht áll… kihúzódott a szélére időközben.
A nap lement. Álomszép fények. Stromboli rendszeres időközönként lávát és füstöt lövell ki magából. A láva időnként a hegyoldalban aláhull, csodaszép – tüzijáték hangulat egy-egy erőteljesebb kitöréskor -. A nagy oldalhullámok közepette próbálkozunk fotók, videók készítésével. A hajó úgy imbolyog, hogy mentőmellényben van mindenki, Domi hihetetlen szerteágazó figyelme igyekszik csökkenteni a hajó mozgását, figyelni a közlekedő hajókra, filmezni, a gyerekekre figyelni és közben élvezni a vulkán látványát a sötétben, és kitalálni, hol töltsük az éjszakát…. Kicsit elfáradtunk, de nagy élmény volt! Domi napok óta figyelte már az időjárást és a kamerákat, hogy jókor érkezzünk. Két napig felhőben volt a hegy mielőtt jöttünk, és valószínűleg semmit nem láttunk volna, ha akkor jövünk.
Későre járt már, mire elindulunk horgonyzóhelyet keresni. Nagy a forgalom, ismeretlen a terep. Előzetesen természetesen felmértük a lehetőségeket, hol van horgonyzóhely, mit írnak róla, stb. Marine traffic-on látszik, merre szoktak járni a hajók, a radaron, hogy hol vannak hajók, és nézünk is persze.
Hálás vagyok, hogy a bója mező sarkait kivilágították, és a bójákra fényvisszaverő csíkot ragasztottak, így könnyebb volt észre venni. A halászok jelölő bójáit sokszor szinte képtelenség meglátni sötétben. Szerencsére egybe sem akadtunk bele eddigi utunk során. Vannak nagyobbak, amiket a radar jelez, de nem mindig, ha villog, az a legjobb. A kis zászlóval megjelöltek nappal könnyebben észrevehetőek.
Végül a bója mező előtt találtunk egy nagy területet, ahol le tudtunk horgonyozni. Másodszorra meg is fogta a hajót a horgony. Köves lehetett a talaj.
Elpakoltunk és kiültünk a hajó orrába egy pohár fehérborral köszönteni a Holdfelkeltét, ami első pillanatban izzó lávának tűnt.
2020.07.08.
Izgalmas volt reggel meglátni a fekete partot a piros napernyőkkel. A hegy tetején felhő pamacsok képződtek. A nap megsütötte a várost és a partot. Egy kék halászcsónakból halat kínált a halász kora reggel a horgonyzó hajók között. Egy-egy rózsaszín medúza feltűnik időnként, de nincsenek sokan szerencsére.
Most jött a hír, hogy a megrendelt csomagunk megérkezett a palermoi kikötőbe. El is indultunk rögvest Fillicudi szigete felé. Kis szél fúj, az 1-2 méteres laposabb hullámok kellemes irányból ringatják a hajót. Sajnos az algák, amik a sukosani öbölben megtelepedtek a hajó alján 3 hónap alatt, jelentősen csökkentik a hajó sebességét. Ha lesz egy kis időnk, és alkalmas terep, megnézzük, mennyire könnyen lehet megválni tőlük.
Estére érkeztünk a szigethez, egy 80 m hosszú hajóval egyszerre. Ő is lehorgonyzott, mi is kerestünk egy alkalmas helyet az öböl másik végében. Elég nagy sziklák vannak a talajon, de Domi megnézte a horgonyt maszkban, és ott még jó a helyzet, szépen beásta magát a földbe. Mindenki kidőlt. Alvás van.
Follow us in social media
