A béke kis szeglete.
A település főtere a legnagyobb meglepetés, ahogy megmásszuk a meredek utcát a kikötőből, és először egy monumentális háborús emlékmű tárul elénk, háttérben a sárga harangtoronnyal. Pár perccel később a főtér, jobb oldalán emeletes, tekintélyt parancsoló fehér épület áll. Alsó szintjén bal szélen a kocsma, jobb szélen a pékárus kis üzlete.
Oly harmónikus, kedves kis hely, hogy elmondani nem lehet. : ) Gyönyörű virágos- és veteményes kertek övezik a kis házakat, az út melletti kis földsávok is sok helyen be vannak ültetve virágokkal. Egyre több modern ház is épül mindenfelé, itt is van néhány minimalista kubus, de nem zavaróak.
Egyik reggel elindultunk friss péksütemény reményében a főtéri üzlethez, de zárva volt. Így tovább sétáltunk, le a túloldali tengerpartra, ahol rátaláltunk a sütödére. A raktárnál egy nénitől vásároltunk, az üzlethelyiség itt is zárva volt. Visszafelé sétálva elment mellettünk egy autó megpakolva a többi kenyérrel és a nénivel, akik mentek a fenti üzlethelyiségbe eladni a kisült kenyereket. Útközben egy nyárfákkal körbevett tóra bukkantunk, tele virágzó tavirózsával, alig lehetett észrevenni a bozótostól, ami körbenőtte. Nagyon szép volt.
A kikötőben egy német családdal találkoztunk, ők is Sukosanból jöttek, és egy tenegri szivacsgyűjtő búvár csapat is itt ütött tanyát pár napra.
Izgalmas volt a napi komp közlekedés is:
Mielőtt megérkezett a viharos déli szél, visszahajóztunk Sukosanba, és a püspöki palota romja előtt vetettünk 2 horgonyt.
Follow us in social media
